#11 Voltam feleség
Másnap reggel autóba ültünk, és egy vidéki wellness szállodába mentünk, ahol egy két napos konferencián vett részt. Ott ismerkedtem meg két barátjával, egy házaspárral, akikkel a következő hónapokban sok időt töltöttünk együtt. Nekem ez a hétvége a szálloda szauna-jakuzzi tengelyén telt, nekik a konferenciaterem szürkeségében.
Ekkor még csak két hónap telt el azóta, hogy 20 év után újra találkoztunk. Éppen ezért a lélegzetem is elállt, amikor a vacsoraasztalnál a feleségeként mutatott be a konferencia többi résztvevőjének. Ezen annyira megilletődtem, hogy alig birtam eldadogni a nevemet, miközben sorban mutatkoztak be az asztalnál ülők. Csak arra tudtam gondolni, hogy egy felnőtt kapcsolat valószínűleg igy működik, csak eddig nekem ez még nem adatott meg. Hogy ilyen az, ha valaki tudja, hogy mit akar, és nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja az érzéseit.
Olyannyira el voltam varázsolva, hogy fel sem tűnt, hogy mennyire korai mindez. Hogy pár nappal az újratalálkozás után a szerelmének nevezett. Hogy nem sokkal kesőbb könnyes szemmel mondta, már tudja, mi hiányott az elmúlt húsz évéből. Hogy én vagyok a nagy ő, az igazi az életében. Most meg már feleség. Csak azon csodálkoztam kicsit, belőlem miért nem jön ez ennyire elemi erővel.
De akkor este olyan érzésekkel ültem ott a sok életmentő közt a vacsoraasztalnál, amire mindig is vágytam. Tartozni valakihez, akit szeretek, aki büszkén hordoz a tenyerén. Azon a tenyéren, ami biztonságot ad, amire csak rá kell tenni az életem, ami megtart és megvéd mindentől. A dolgom csak annyi, hogy megbízzak benne.
Csak azt nem értettem, miért vagyunk olyan nagyon ritkán kettesben, miért nem tudunk meghitten beszélgetni. A másokat minősítő és lealacsonyító monológoktól ekkor már kezdtem fáradni.
