Már az első mondat is kedves, közvetlen. Benne semmi nyoma a kételynek, hogy azóta minden megváltozott. Mi sem vagyunk már ugyanazok. Idomultunk a világ dolgaihoz. Talán még fejlődtünk is kicsit. Ki erre, ki arra. Egy biztos: nem sok minden maradt meg régi önmagunkból. A valamikori érzések felülíródtak, a tapasztalatok megkeményítettek. Csak a döntéseink súlya húzott mindkettőnket lefelé. Záporoztak a kérdések. Én mit és hol? Kivel és mikor? Hány? Vagy egy sem? Kivel igen? És miért nem?    Nála feleség volt, de már nincs. Egy ideje barátnő sem. Van viszont sok munka és kevés szabadidő. Mert ő fontos. Életeket mentő Szuperhős.…