#7 Nevesincs Ex
Nem az a pár plussz kiló és ránc volt érthetetlen számomra, hanem a hamis kép, amit a megelőző hetekben magáról mutatott.
Viszont a nosztalgia minden más érzésnél erősebb volt bennem. Nagy és hosszú öleléssel köszöntöttük egymást. Egy nagyon mélyről jövő sohaj is felszakadt belőle. Azt éreztem, hogy hazaértem, jo helyen vagyok.
Segített a táskáimat felcipeni a szobámba. Nagyon udvarias és figyelmes volt. Vacsoránál egy pohár bor mellett faggatott ki részletesen az elmúlt évek történéseiről. Amikor az előző kapcsolatomról kezdtem mesélni, szinte rám mordult, hogy hagyjam abba, az őt nem érdekli.
Viszont az előző feleségéről hosszasan beszélt. Nemes egyszerűséggel csak pszichopatának nevezte. Szerinte teljesen megőrült. Az ex feleség váláskor távoltartási kérelmet kért ellene és a saját, akkor tinédzser fia ellen, akit F házasságkötésükkor nagylelkűen még örökbe is fogadott. Pedig F volt a pénzkereső, a dolgos családfenntartó. A pszichopata ex pedig csak költötte a pénzt. Az is kiderült, hogy két éven keresztül szeretőt tartott, miközben otthon játszotta a hűséges családanyát. Váláskor pedig mindenéből kifosztotta a bestia. Ő pedig csak áldozat.
De most már két éve egyedül él, nincs senkije.
Hogy hívták az ex feleségedet? Kérdeztem.
Nem tudom, nem akarok rá emlékezni, nem mondom ki soha többé a nevét. Válaszolta.
Mindezt végighallgatva nem volt nehéz megsajnálnom. Miközben királylánynak éreztem magam mellette. Minden kívánságomat leste. A tenyerén hordott.
Egészen a harmadik nap reggeléig, amikor csak bekopogott a szobámba, hogy indul reggelizni. Nem jött be, nem várt meg, ahogy szokott. Hiába kértem rá, hogy már csak egy perc, hiszen akkor már a cipőmet vettem.
Lementem utána az étterembe, ahol az asztalnál már ott ült a szokásos baráti társaság. Viszont nekem már nem maradt hely. Leültem a mellettük lévő, üresen álló asztalhoz. Egyedül. Nem értettem, mi zajlik. Eddig egy percre sem mozdult el mellőlem, most pedig egyedül reggelizek egy üres asztalnál. Kicsit arrébb mindenki jó hangulatban kortyolgatta a reggeli kávét. Én pedig a könnyeimet nyeldestem.
