#2 Üzenet érkezett

Bekuckózva ültem otthon a mélypiros kanapén a halkan duruzsoló TV előtt. Valami hírműsor ment éppen, az elmúlt hét korrupciós botrányát elemezték a szakértők. Egyik kezemben egy bögre forró tea, a másikban a mobilom. Pörgettem a közösségi oldalon az ismerőseim bejegyzéseit az elmúlt napokból. Mindenki milyen szép és boldog, tökélyig kipárnázott élettel. Kirakat. Meglepő lehet a színtiszta valóság. Miközben ezen tűnődtem, felvillant a jól ismert ikon. Üzenet érkezett.

Van az életben pár olyan pillanat, amikor egy másodpercre megáll az idő.  Ez olyan volt. Nem mozdult semmi. Nem ketyegett óra, a pók sem moccant a sarokban. Még a föld is megállt a tengelye körül egy pillanatra, amikor megláttam az üzenet küldőjét a mobilom kijelzőjén. 

Amikor legutóbb elbúcsúztunk egymástól, megígérte, hogy jelentkezik, amint hazaér. Ennek húsz éve. Elég sokáig tatott a hazaút, ha azt az ígéretét akarja betartani. A meglepettség, az öröm és a kíváncsiság keveredett bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik erősebb. De bármelyik volt is, az meleg és kellemesen bizsergető.

Rákattintottam. Mintha csak előző nap találkoztunk volna. Mintha el sem telt volna az a húsz év: ‘Na, te?! Mi újság veled?’