Másnap reggel már kedves üzenettel ébresztett. Attól a naptól kezdve a `Jó reggelt!` minden ébredéskor mosolyt csalt az arcomra.     Pár nappal később hívott fel először. Ugyanaz a hang, ugyanazok a szófordulatok, mint sok évvel azelőtt. Örültem neki. Örült nekem. Kedves volt és elragadó.   Akkor még a közelgő síelés volt a beszélgetés fő csapásiránya. Évek óta oda jár. Ugyanaz a szálloda, ugyanazok a hegyek és lejtők.  Ki jön még velünk? Én nem leszek elég? Hangzott a kész válasz. Csak félmondatokból derült ki hetekkel később, hogy egy már összeszokott baráti társaságba csatlakoztam be rajta keresztül. Mint ahogy az is két evvel…